A pszoriázis biológiai kezelése

A biológiai gyógyszer vagy biológikum olyan típusú terápia, amelyet néhány hosszan tartó megbetegedés kezelésére alkalmaznak, amilyen például a pszoriázis.

A hagyományos gyógyszerektől - mint az ibuprofén és a paracetamol - eltérően a biológiai gyógyszereket élő szervezetekből állítják elő. Ezek közé tartozhatnak a mikroorganizmusok, például a baktériumok vagy a gombák.

A legtöbb biológikum, melyet speciálisan úgy fejlesztettek ki, hogy elnyomja az immunrendszer bizonyos részeit, 'célzott terápiának' tekinthető. Mivel fehérjék, ezek a gyógyszerek nem adhatók tabletta formájában, ezért injekcióban vagy infúzióban kell alkalmazni őket.

A biológiai terápiákat csak olyan embereknél alkalmazzák, akik korábban már részesültek betegségüknek megfelelő terápiában, és amelyekre nem reagáltak jól. A biológiai terápiákat gyakran más gyógyszerekkel együtt alkalmazzák.

A kutatások kimutatták, hogy sok biológiai terápiában részesülő beteg esetében a tünetek jelentős javulása érhető el.

Egyes esetekben a betegeknek abba kell hagyniuk a biológiai gyógyszer alkalmazását a mellékhatások miatt. Bőrgyógyásza vagy háziorvosa el tudja magyarázni Önnek ezeket a lehetséges mellékhatásokat.

Azoknál, akik nem észlelnek javulást a tüneteikben (ez 3-6 hónapig is eltarthat, amíg biztossá válik), vagy súlyos mellékhatásaik vannak, általában ajánlatos abbahagyni az adott biológiai gyógyszer alkalmazását. Amennyiben az biztonságos és megfelelő terápia, bőrgyógyásza felajánlhat Önnek egy másik biológiai készítményt. Nem minden biológiai gyógyszer hat ugyanazon a módon, így abban az esetben, ha az egyik nem hat, a másik még hatásos lehet.

Anti-TNF kezelés

Az anti-TNF kezelések meggátolják a tumornekrózis-faktornak (TNF-nek) nevezett fehérje hatását, amely túlzottan aktív a pszoriázisban szenvedő emberek esetében. A nagy mennyiségű TNF gyulladást válthat ki. Az anti-TNF kezelések blokkolják a TNF hatását, és csökkenthetik a szervezetben jelenlévő, túlzott mértékű gyulladást.

Anti-IL kezelés

A pszoriázisban szenvedő emberek szervezetében igen magas az interleukinoknak (IL) nevezett fehérjék szintje. Az interleukinok igen fontos szerepet játszanak a különböző gyulladásos betegségekben fellépő, túlzott mértékű gyulladás kiváltásában. Az anti-IL kezelések úgy hatnak, hogy semlegesítik bizonyos interleukinok aktivitását, és segíthetnek csökkenteni a túlzott mértékű gyulladást.

A betegeknél folyamatosan nyomon kell követni a mellékhatásokat a biológiai gyógyszerekkel történő kezelésük alatt.